Ezen a ponton a duplikáció két fajtáját vizsgáljuk meg.
Az első egy cselekvés duplikálása, más szavakkal az a képesség, hogy újra és újra megcsinálunk vagy végrehajtunk valamit. A második pedig az a képesség, hogy egy kommunikációt vagy valaki más nézőpontját megkettőzzük.
Mind a kettő fontos, és általában mindkettő elégtelen működésének hasonlóak az okai.
Ha egy személlyel egy kellemetlen esemény történik, vonakodni fog attól hogy ezek a dolgok még egyszer megtörténjenek. Esetenként túl sokat általánosít és asszociál, és általában is vonakodni fog attól, hogy megismétlődjenek dolgok.
Ezenkívűl már rengeteg életet éltünk, és néhányban rabszolgák voltunk, és ismétlődő munkákat kellett végeznünk. Ez elég ellenszenves dolog ahhoz, hogy valaki tovább vonakodjon duplikálni vagy megismételni dolgokat.
És a létezésünk folyamán azzal is becsaptak minket, hogy valaki más nézőpontjának túlzott duplikálása a személyazonosság és az egyéniség elveszítéséhez vezethet.
Viszont a duplikálás valójában egy fontos és szükséges képesség. Mindig az előnyödre válik. Duplikálásra van szükséged a kommunikációhoz és az érzékeléshez. Mások nézőpontjának duplikálására van szükséged ahhoz, hogy elboldogulj velük. A cselekvések duplikálására van szükséged ahhoz, hogy fenntartsd és kiterjeszd azokat a dolgokat, amelyeket magad körül akarsz tartani. És legalább egy kicsit a nem kívánt dolgok duplikálására is szükséged van ahhoz, hogy elfogadd és kiteljesítsd azokat, hogy így el tudd bocsátani őket.
A képesség mindig hasznos, de ahogy a korok folyamán ostobán háborúztunk, folyamatosan elzáródott és csapdába esett.
Kezdjűk egy egyszerű eljárással. Ezeket a parancsokat felváltva futtasd.
10.1 a) Mit szeretnél, ha még egyszer megtörténne?
10.1 b) Mit szeretne valaki más, ha még egyszer megtörténne?
10.1 c) Mit szeretnének mások, ha még egyszer megtörténne?
Válassz két különböző tárgyat. Egy könyv és egy üveg megteszi. Tedd őket egymástól kicsit távolabb egy asztalra vagy egy padra.
Vedd fel a könyvet. Figyeld meg a súlyát, hőmérsékletét és színét. Tedd vissza ugyanarra a helyre. Ezután vedd fel az üveget. Figyeld meg a súlyát, hőmérsékletét és színét. Tedd vissza ugyanarra a helyre.
Ezt ismételd újra és újra, de ne mint egy automatikus akciót. Ehelyett arra próbálj meg törekedni, hogy mindig úgy csináld, mint az első alkalommal.
Most azt a szokást próbáljuk meg megtörni, hogy a múltat a jelenre vonatkoztassuk, és azt a késztetést próbáljuk meg legyőzni, hogy az ismétlődő cselekvéseket automatikusan csináljuk.
Semmi rossz nincs abban, ha valamit automatikusan csinálsz, amikor azt választod, de ezt ne csináld kényszerből és mindig legyél kész arra, hogy visszavedd az irányítást. Képes vagy valamit újra és újra csinálni anélkül, hogy mentálisan elzsibbadnál. És ha egy ismétlődő cselekvés minden egyes ciklusát egy folyamatosan halmozódó teher helyett egy új cselekvésnek tudod tekinteni, akkor képes leszel megtörni a hipnotikus hatásokat.
Az itt szerzett készség nagyon hasznos, és egy kevés időt még akkor is megér, ha maga a cselekvés egyszerűnek tűnik. A legjobban akkor működik, ha nem változtatod meg a cselekvést, hanem csupán újra és újra elvégzed. Ezt legalább addig folytasd, amíg mentális zsibbadás, fáradtság vagy kimerülés nélkül tudod csinálni.
Az alapvető elgondolás nem az, hogy hogyan hipnotizáljuk magunkat, hanem hogyan csináljuk az ellenkezőjét, hogyan tanuljuk meg megtörni a hipnotizálási mintát, minden egyes új cselekvést egy új időszakban elvégezve. Ha folyamatosan újabb adag tudatosságot adsz a régiekhez, minden rád irányuló hipnotizálási próbálkozás ellenére éber tudsz maradni.
Ez a gyakorlat lehet, hogy túl nehéz, ebben az esetben nyugodtan átugorhatod és továbbhaladhatsz a következő eljárásra, és ezt a gyakorlatot a könyvön való második áthaladásra hagyva.
A hatása annyira érdekes, hogy szégyen lenne kihagyni a könyvből, és közvetlenül a fenti fizikai változat elvégzése után lehet a legjobban csinálni.
A fizikai változat futtatásával el kell jutnod addig a pontig, ahol semmilyen fáradságot vagy kábultságot nem tapasztalsz a cselekvés újra és újra ismétlése miatt. Egyébként túl könnyen elaludhatsz, amikor kipróbálod ezt a mentális változatot.
Csukd be a szemed és mentálisan hozz létre egy szobát, amely nincs kapcsolatban ezzel a fizikai univerzummal és nem is található meg benne. Ezt csinálhatod úgy, hogy elképzelsz egy, a valósághoz nem kapcsolódó új térben egy pontot. Ezután a pontot terjeszd ki egy vonallá, majd a vonalat egy fallá. Hozz létre hat ilyen falat (beleértve a plafont és a padlót is), amelyek egy szobát alkotnak.
Most vizualizálj két asztalt ebbe a szobába. Tegyél egy könyvet az egyik asztalra és egy üveget a másikra.
Lebegtesd fel a könyvet a levegőbe. Figyeld meg a súlyát, a színét és a hőmérsékletét. Ezután ereszd vissza az asztalra. Majd csináld ugyanezt az üveggel is. Váltogasd ezt oda-vissza, mint ahogy a fizikai változatnál csináltad.
Ha elég sokáig folytatod ezt, akkor az ezekről a tárgyakról mentálisan létrehozott képzeted némi szilárdságot nyer, és érezni fogod a „súlyukat" ahogy felemeled és lesüllyeszted azokat. Ez a kívánt hatás, azaz hogy akaratod szerint képes vagy mentálisan tömeget, súlyt és szilárdságot tudj létrehozni.
Most annak a meglátását gyakoroljuk, hogy más emberek hogyan tekintenek a dolgokra.
Menj egy népes helyre. Válassz ki embereket, próbáld meg mindegyikük az érzelmét és viselkedését duplikálni és gondolj arra, hogy az ő nézőpontjukkal nézel körül, úgy látva a dolgokat, mint ahogy ők látják.
Nem kell tökéletesen duplikálnod őket. Nagyon jó az is, ha feltételezel dolgokat és azokat duplikálod, nem számít, hogy milyennek képzeled a nézőpontjait. Lehet, hogy bizonyos telepatikus érzékenység jön létre és bizonyos pontosságot fejlesztesz ki a másokkal együttérzés miatt, de ez nem követelmény. Ezen a ponton mások duplikálásának a hajlandóságára van szükséged.
A gyakorlatban a képzelet és a helyes benyomások keverékét fogod kapni. Ha eleget gyakorlod, fejlődni fog az erőd és a pontosságod, hacsak a pontatlan képzeletek miatt folyamatosan le nem értékeled magad.
Ezt ugyanazon a népes területen is lehet csinálni, mint az előző gyakorlatot, de bárhol máshol is, ahol sok megtekinthető dolog van.
Most azokra a személyekre fogunk gondolni, akiket ismersz vagy ismertél, és azzal az érzéssel, viselkedéssel vagy nézőponttal nézz körül, amelyet az adott személynek tulajdonítasz. Nézz körül egy pár percig azt tettetve, hogy te vagy ő, amíg azt nem érzed, hogy duplikáltad.
Megjegyzendő, hogy mindenkivel addig kell csinálni, amíg nem marad semmilyen megszállott érzelmed vagy reakciód.
Az emberek nagy részének nehézségei vannak egymás nézőpontjainak duplikálásával. De néha megtörténik az ellentéte is, és az emberek más nézőpontjaiban ragadnak, egyrészt azokéban, akik uralkodtak felette, másrészt azokéban, akik a szerettei voltak és elhagyták őt.
Ha egyes személyazonosságok ragadósnak tűnnek és a gyakorlat végén a lerázásukkal problémáid adódnak, akkor gondolj olyan helyekre, ahol ezek az személyazonosságok biztonságban lennének addig, amíg kényelmesen meg nem tudsz szabadulni tőlük.
Ez az eljárás felszabadít, tehát ezután kedved szerint felveheted és leteheted mások nézőpontjait. Ez egy rendkívül hasznos dolog.
Ezt a következő emberekkel végezd:
a) Mindegyik szülőddel, vagy bárkivel, aki gyermekkorodban felnevelt vagy intenzíven részt vett a neveltetésedben.
b) Minden tanárral, tanítóval vagy minden fennhatósággal rendelkező személlyel (oktatókkal, cserkészparancsnokkal), vagy bárkivel, akinek erős pozitív vagy negatív hatása volt rád, miközben felnőttél.
c) Minden jelentősebb szexuális partnerrel, közelebbi társsal vagy baráttal, akivel az életed egy fontos részét megosztottad.
d) Minden főnökkel, üzlettárssal, bíróval, rendőrrel, pappal, guruval vagy bárkivel, akinek nagy hatása volt az életedre.
e) Bárkivel aki nagyon közeli volt hozzád és meghalt (Légy biztos abban, hogy ezt addig folytatod, amíg mindenféle bánat- vagy veszteségérzésed eltűnik).
f) Bárkivel aki különösen fontosnak tűnik, beleértve a történelmi alakokat és a példaképeket.
L. Ron Hubbard felállított egy érzelmi tónusskálát, amelyről részletesen A túlélés tudománya (Science of Survival) című könyvében írt. Ezt Ruth Minshull könyve, a Hogyan válaszd meg az ismerősödet (How to choose your people) is hosszasan tárgyalja.
Alapvetően ez egy olyan érzelmi minta, amit az emberek hajlamosak követni, sorozatosan fel-le mozogva rajta. Ez valójában nem a tiszta lélek természete, aki bármilyen hozzárendelt minta nélkül képes bármilyen érzelmet érezni. De ez a skála elég mélyre befészkelte magát, és úgy tűnik, hogy már az ezelőtti univerzumokban mindannyiunkba elég mélyen belénknevelődött. Így az emberek nagy része követi ezt, és úgy látszik, hogy tisztábban tudnak gondolkodni és magasabb energiaszinttel rendelkeznek, amikor a skála felsőbb részeiben tartózkodnak.
A következő a skála egy nagyon leegyszerűsített változata. Ha érdekel, akkor nézd meg a fenti referenciákat, Hubbard és mások további írásait, hogy több információhoz, a skála bővebb és sokkal részletesebb verziójához, különböző gyakorlati alkalmazásokhoz, stb. juthass. Ez viszont a jelenlegi céljainknak megfelelő lesz.
Más szavakkal, kezdj el apatikusan körülnézni és dolgokat észrevenni, miközben apátiát érzel irántuk és apatikusan gondolkodsz róluk. Majd következzen a bánat, stb.
Ha szükségét érzed, ismételd meg a teljes skálát alulról felfelé egy pár alkalommal, amíg kényelmesen nem tudod irányítani.
Egy értékes módszer arra, hogy valakivel kommunikációt kezdeményezz az, hogy az érzelmi tónusához illeszkedsz. Még érdekesebb dolog az, hogy ha illeszkedsz hozzá és minden egyes érzelmen áthaladva lassan ettől a ponttól felfelé kezdesz mozogni a skálán, akkor őt is fel tudod húzni rajta, és egy félő vagy nyomott hangulatú (apátiás) illetőt így egy vidámabb kedélyállapotba húzhatsz fel.
Például illeszkedhetsz egy dühös személy hangulatához, nem úgy, hogy haragszol rá, hanem egy külső célpont ellen társulsz hozzá a haragjában. Majd fokozatosan fellépsz az ellenségeskedésbe, ami egy nyeglébb és gúnyosabb magatartás lehet mint a felbőszült állapot, majd fokozatosan menj feljebb, az egész dologgal kapcsolatban unalmat érezve, és így tovább.
Ám valakinek a tónusához nem olyan könnyű illeszkedni, mint ahogy az hangzik. Az emberek egy társadalmi látszatot tartanak fent. Úgy tesznek mintha haragosak lennének akkor, amikor igazából félnek, vagy úgy tesznek mintha vidámak lennének, amikor igazából valahol mélyen mindenkire nagyon dühösek.
Tehát egy kicsit különböző érzelmi tónusokon beszélj és találd meg azt, amelyiken igazán egyetértenek veled. Emiatt, noha könnyed stílusban, de olyan viselkedést kell kifejezned, amelyek mindegyik tónushoz illeszkedik, olyan dolgokat mondva, mint például "mennyire veszélyes éjszaka az utcákon járkálni" (félelem) vagy "mennyire monoton az élet" (unalom). Vedd észre, hogy az emberek többsége mindenféle lelkendezés nélkül egyet fog érteni azzal, amivel úgy gondolják, hogy egyet kell érteniük, vagy az általános életszemléletükhöz illeszkedik, még ha nem igazán illeszkedik az aktuális hangulatukhoz. De figyeld azt, amikor hirtelen elragadtatják magukat a témával kapcsolatban. Ez az a pont, ahol ők az adott pillanatban találhatók.
És ne felejtsd el, hogy az emberek változtatják a helyüket, és fel-le csúszkálnak a skálán. A velük való beszélgetés pillanatában szokatlanul nyomott hangulatúak vagy rendkívűl feldobottak is lehetnek. Az emberek gyakran rendelkeznek krónikus érzelmekkel, amelyekbe hajlamosak beleesni, mintha megoldást jelentene nekik az élet problémáira, de ez nem mindig nyilvánvaló.
Most ezt egy mindennapi beszélgetésben kellene kipróbálnod, megpróbálva megtalálni a személy érzelmi szintjét és akár azt is megpróbálhatod, hogy feljebb húzod a skálán.
Ez érdekes és szórakoztató lehet, és egy nagyon gyakorlatias dolog más nézőpontjának duplikálásával kapcsolatban, mivel mások érzelmi viselkedése egy jelentős tényezője annak, hogy hogyan is látják a dolgokat.
Ezt egy kicsit ténylegesen is gyakorold, ugyanis ezzel az utóbbi fejezetekben kezelt különböző dolgokat használod fel, valamint a kommunikációs képességeidet jelentősen fejleszteni fogja.
| 9. Többet a kommunikációról |
|